2010.04.30
És itt már sajnos nem él 2010.08.28.
2010.08.28
Guszti a család első olyan háziállata volt aki huzamosan velünk élt. Volt ugyan cicánk, sőt egyszer vagy két hétig kutyánk is De a cicák többnyire a kertben laktak, aztán elszoktak a háztól, a kutyát mi vittük el, mert kirágta a páfrányfenyőt. Vagyis ez volt a lelkiismeretünknek elfogadható indok, mert igaziból be kellett látnunk, hogy gyilkos dolog úgy kutyát tartani, hogy elmegyünk itthonról reggel 7-kor, hazaérünk este 6-7 között.Szegény jószág egész nap egyedül... hiába kertes ház, csak meg kellett volna kötni, vagy valami kisebb helyre bezárni. Na az még kutyának sem való élet. Egy darabig reménykedtem, hogy lesz akváriumunk, de be kell látnom....ha a hal nem megy el magának kicserélni a vizet,nem megy el boltba ennivalóért, meg egyáltalán nem látja el magát, na hát akkor nem nekem való a haltartás. Végül tavaly a legkisebb előáll azzal, hogy neki bizony hörcsög kell. Egy darabig ellenkeztem, végül a Télapó csak hozott egyet a házhoz, azzal a kikötéssel, hogy a gyermek gondozza az "egeret". Így került hozzánk. Legnagyobb meglepetésemre Bandus ( Ő életem értelme, párja, megkeserítője, megédesítője , szóval a férjem..) is megbarátkozott a jószággal. Végül mindenkinek részt kellet venni a gondozásban, de cserébe aranyos egerünk volt.Guszti pedig azért lett,mert nem tudtuk először , hogy fiú vagy lány, így a Gusztáv vagy Auguszta név is Gusztiként becézendője miatt lett Guszti. Végül Bogi (menyemnek való a legnagyobb gyermek életértelme) megállapította róla,hogy leány. Guszti jópofa hörcsög volt, nem volt vele sok gondunk, evett, ivott, anyagcserélt, és esténként fél 9-től 11-ig általában sportolt. De ha gondoltunk egyet és bármikor kivettük a helyéről, teljes lelkesedéssel derítette fel azt a terepet, ahova éppen raktuk. A számítógép billentyűzetét kimondottan szerette.És három nappal ezelőtt történt valami, amit nem tudunk mi volt. Egyszer csak észre vettük, hogy nem jött ki sportolni. Hogy ez hány napja nem történt meg, igaziból nem tudni, nekünk akkor tűnt fel. Ma reggel pedig az etetője mellett feküdt. Ha hozzá akartunk érni, megpróbált menekülni, de nagyon rendezetlenül mozgott és összekucorodott.. 11 óra körül megint az etető mellett feküdt, de most már a hátán és nagyon pihegett. Kivettem a markomban tartottam egy darabig, próbáltam megmelengetni, ne fázzon, próbáltuk megitatni ,de már nem reagált rá. Végül 13 órakor meghalt. Bandus és Bese ( ő a legkisebb, 12 éves ) csináltak kiskoporsót és eltemetjük a kertben.
